Sokakkal ellentétben én nem sürögtem-forogtam kiskorom óta a konyhában, inkább élvezettel fogyasztottam a finomabbnál finomabb süteményeket. Néha próbálkoztam otthon ezzel-azzal, de sose kötött le úgy igazán. Mióta létrehoztam a blogot és megosztok veletek újabbnál újabb kipróbált / saját magam által elkészített süteményeket, azóta a mániámmá vált. El sem tudom képzelni most már azt, hogy milyen is lenne cukrászkodás nélkül az életem. Minden órában eszembe jut, hogy éppen mit fogok jövő héten vagy az utána levő héten sütni. :) 

Szerencsés vagyok, mert követhetem az álmaimat. A munkahelyemen is a hobbimnak élek és szabadidőmben is imádom ezt az időtöltést. Érdekes, hogy az ember élete, hogy meg tud fordulni egy szempillantás alatt... 3 éve még a fősulira jártam, utáltam. Ha megkérdezték mit szeretnék a későbbiekben kezdeni az életemmel, nem tudtam rá a választ. Most tudom... szeretnék ennek élni, mindenkit nap, mint nap megörvendeztetni finomságaimmal és mosolyt csalni az emberek arcára. Szerencsére szépen sorjában minden úgy alakul ahogyan én szeretném, ehhez persze kitartásra és elhivatottságra van szükség. Néha vannak rosszabb napok, de mindig arra gondolok, hogy végre azt csinálhatom, amit igazán szeretek és ez állít talpra és visz mindig előrébb és előrébb... no meg a finom sütemények és a tudásvágy. Imádom ezt a szakmát, sosincs olyan, hogy már nincs tovább, mindig van hova fejlődni, ez a cukrászat szépsége, bája.